Mindig más énemet élem
Most költő vagyok éppen
Máskor meg gyógyítok
Aurát és fényeket látok
Fura lényekkel kommunikálok
Volt, hogy erről nem beszéltem
Mert hát mit gondolnak mások
De már nem érdekel sem ez
Sem más ok
A tenyeremben Erő van
És sokmindent látok
Ma már tudom
Ez…
Visszhangzó léptek helyett
Hagyd itt magad
Olyan jól esik hallgatni
Minden szavad
Maradj kérlek reggelig
Kémleljük csendben az eget
Ha akarod, érted elhordok egy hegyet...
S míg ezt gondolom
Egyedül fekszem a sötétben
S mosolyra húzódik a szám egészen
Mert tudom, hogy…
Átölel a nyár
Csillagszemeivel mosolyog
Az éjszaka
Talpam alatt a forró Föld
Orromban virágok illata
Örök nyomot hagy bennem
Minden pillanat
És szétárad sejtjeimben
A Lét...
Kérlek Mindenség ringass, ringass még...
Csukd be szemed és ébredj
Befelé figyelj most kérlek
Erőt a bensődből meríts
A végtelen kútból
Így majd nem térsz le az útról
Vihar nem téphet
Kétség hozzád nem férhet
Iránytűd a szíved lesz majd
S nem féled többé a bajt
Mert ki Isten csapatában játszik
A gonosz…
Köszönöm hogy világra hoztál
És szeretettel felneveltél
Minden tőled telhetőt megtettél
Utat mutattál mikor kellett
Mindig kiálltál a gyermeked mellett
Kívánok még sok-sok Anyák napját
Egészségben, szeretetben
Legyen mindig elég erő
A két kezedben
Szívedről hulljon le
Az élet…
Szavak nélkül is tudtad
Ha érintésre vágytam
Betakartál szeretettel
Ha fáztam
Szorosan öleltél
És jólesőn
A múlt sem köt már gúzsba
Szerelmem vagy mindörökké
Te szívemet szabaddá tevő
Meggyógyító múzsa.
Ráz a hideg egyre
Nem tudom mit akar
A paplan sincs már rajtam
Kezem folyton kitakar
Levegőt vennék
De az orrom ellenáll
S a hőség rajtam keresztül tör utat
Torkom ég és kapar
Kiinnék akár egy kutat
Így most testem
Látszólag fordult csak ellenem
Ha jól figyelek
A pillanatot…
Üde színfolt
Igen így volt megnevezve
Az a kora őszi nap
Mikor fehéren ömlött szét
A falakon a napfény
És én csak futottam gondolataim után
Mint a repkény
Ami most is hófehér a fényben
Mint minden más amire ráfolyt
S aztán majd árnyékba borul minden:
Zsák, folt ..
Mintha csak köd oszlana
Úgy hullanak le rólam sorban
A törvénynek hitt ítéletek
Mások által bilincsbe vert
Megszilárdult pillanatkép
(Mely fakó és szürke
S azt hittem tükröm)
De csorba, törött és görbe
Torz gondolatai másnak
S halott érzések pora
Izzó parázzsá enyészve
Szállnak…
A kardom az oltáron pihen
Jobbára tollat forgatok
Vagy teát tart kezem
Nem, nem ment el
Éppen, hogy megjött az eszem.
