Gyertyafényben is fürdök
Ahogy a kád szélén
Pihenő lábamat figyelem
Amint finoman lüktet egy ér
S egyszerre megértem;
Ez mégsem én vagyok
Testem lába csupán
Mit éppen bámulok
És én inkább vagyok a láng
Mintsem az árnyékká tömörült anyag
Illúziónak gyönyörű, valóságnak…
