A félbe maradt dolgok romjain
kishíján megbotlik az idő,
-de hisz nincs is lába!
- mondanád, de szorít a cipő:
lépni, menni, tenni valamit
csak hogy úgy ne maradjon ahogy régen volt,
mint gyermekkoromban az utca végi bolt,
nyáron hűvös és kávéillat volt....
mára már csak az emléke van…
