A félbe maradt dolgok romjain
kishíján megbotlik az idő,
-de hisz nincs is lába!
- mondanád, de szorít a cipő:
lépni, menni, tenni valamit
csak hogy úgy ne maradjon ahogy régen volt,
mint gyermekkoromban az utca végi bolt,
nyáron hűvös és kávéillat volt....
mára már csak az emléke van velem,
hát igen- ez a jobbik felem
mert a másik már
nem akar mindenáron
nem hajt s kapar
s ha otthagynak
hát megyek tovább
talán vissza se nézek
a múltból építkezem
de már nem abból élek.
Kép: Pinterest
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
