Egyszer ismertem egy embert aki szerint minden és bármi jel, szerencsétlen nem is tudott úgy végignézni egy naplementét, hogy valamennyire is élvezni tudta volna, mert minden felhőben képeket és üzenetet keresett. Spirituális körökben egyébként is gyakori, hogy minden egyes optikai csalódás mögött fénylényeket, angyalokat és egyéb entitásokat sejtenek de most az az érzésem hogy az univerzum kicsit több mozgásra próbál rávenni.
Lehetőségeimhez mérten igyekszem tisztán és mértékkel táplálkozni egyrészt mert az intuitív munkához elengedhetetlen a fizikai test méregtelenítése másrészt pedig azért mert amióta abbahagytam a dohányzást a hasamra és a derekamra felszaladt plusz kilók rendkívüli módon ragaszkodnak hozzám így aztán az egykor majdnem száztíz kilós hab testem most közel kilencven és a magasságomhoz mérten éppen megfelel egy korombeli férfi alkatának egyedül a hasam olyan micimackós.
Mondták már többen, hogy fussak de az a helyzet, hogy pont a hasam miatt nem érdekfeszít ez a fajta mozgásforma, mert az ominózus testrészem ilyenkor úgy ugrál mint Pamela Anderson mellei a Baywatch-ban meg aztán lusta is vagyok meg motiváció sincs, szóval ha engem futni látsz jobb ha te is futsz.
Amúgy testkép zavarom tuti nincs mert nem plusz két kiló feleslegen fog múlni, hogy mennyire vagyok szerethető és nem is szeretnék úgy kinézni mint egy birkózó, bár azt mondják mire az ember elér egy bizonyos kort már birkózott annyit az élettel, hogy rájön: vannak dolgok amelyeknek túl nagy jelentőséget tulajdonítunk.
Kép:saját fotó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
