Mintha csak köd oszlana
Úgy hullanak le rólam sorban
A törvénynek hitt ítéletek
Mások által bilincsbe vert
Megszilárdult pillanatkép
(Mely fakó és szürke
S azt hittem tükröm)
De csorba, törött és görbe
Torz gondolatai másnak
S halott érzések pora
Izzó parázzsá enyészve
Szállnak a holdfényben tova.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zenialis.blog.hu/api/trackback/id/tr318004738
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
