Ahogy közeledett a felhő
Úgy emelkedett fel
Lelkem mélyéről egy érzés
Hogy igazán élni kellene
És nem baj ha eláztat az eső
És nincsenek rímek
EL AKAROK INNEN MENNI
Tengerben úszni
Vagy erdőben elveszni
Sivatagi homokot kirázni a cipőmből
Tengermorajban csókolózni
És sziklán ülve, szakadék mélye felett
Bámulni a naplementét
Őrültséget csinálni, mindenfélét
Érezni akarom, hogy élek
Tompák az agyak és semmit sem remélnek
Kihunyt a tűz a szempárokból
Amelyek szembejönnek velem
Én meg akarom találni
A saját tüzem
Felszítani, hogy Vörös Sárkányként
Vigyen a széllel....
Még ma éjjel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
