A fa alatt hagytam minden zajt

Sejtést, sértést, bánatot és bajt

Földanya elvitte a fáradtságom

Hátam tartja egylábú barátom

Egy véget nem érő

Furcsa pillanattá váltak a percek

Ahogy nem messze egy locsoló serceg

S én csak ülök csendben

Miközben szavak hullanak a semmiből

A belső szabadság:

Nem függni senkitől és semmitől.

Kép: saját fotó