Nem szívesen osztok meg idézeteket. Sokkal jobban szeretem a saját gondolataimat "papírra" vetni, még akkor is, ha azokat senki sem lájkolja, senki sem olvassa végig, vagy senki sem érzi magáénak. Nem azért írok, hogy valakinek tetsszen. Nem keresem a visszajelzéseket, nem érdekelnek a lájkok vagy a megosztások. Az írás számomra nem egy verseny, nem egy bizonyítási kényszer. Az írás maga a létezésem kifejezése, az, aki vagyok. Szeretem átadni a tapasztalataim amit energiagyógyászként megélek, érzékelek, vagy csak úgy a világ dolgairól kicsit más szemmel mesélni.
Ha idézeteket keresnék, talán könnyebb volna figyelmet szerezni, hiszen mások gondolataival sokszor könnyebb azonosulni. De ha csak mások szavai hangzanak vissza az írásaimban, hol maradok én? Hol van az, ami igazán egyedi, ami tényleg én vagyok? Inkább írok egy olyan mondatot, ami talán nem lesz idézetes képeken viszontlátható, de hitelesen tükrözi azt, ami bennem van.
Az írás nekem nem hobbi vagy szokás, hanem önkifejezés, egy út, ami segít megérteni önmagamat és a világot. A saját szavaimban létezem, még ha senki sem hallgat is meg.
Kép: saját mém
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
