Sokan azt gondolják, hogy a különféle bolygóegyüttállások energiái kötelezően és ugyanazon séma szerint aktiválódnak mindenkinél, holott ezeknek az energiáknak a megélésének a minősége kizárólag a tudatosságunktól függ ezért most kivételesen nem is emelem ki az asztrológiai hatásokat. A legutóbbi telihold egyébként is olyan erővel érkezett, hogy sokan csak értetlenül álltunk a sz@rcunami előtt ( alatt ) ami a nyakukba szakadt. A tudatos és nem tudatos lelkek közt egyre nagyobb a szakadék, amit telihold idején hatványozottan lehet érzékelni/ tapasztalni és hát többnyire az előbbiek szívnak az utóbbiak miatt és ezen az sem segít,( és most sokan abbahagyják az olvasást és visítva elrohannak ) hogy ez is a fejlődéshez tartozik. Teher alatt nő a pálma, bár ember legyen a talpán aki ítélkezés nélkül vészelte át az elmúlt néhány napot. 

 Sok esetben szembesülhettünk azzal, hogy leesett a marcipán a sz@rról de egyenlőre még nem látjuk tisztán merre is tovább. Lesznek helyzetek amelyek végleg lezárulnak és olyanok is amelyek átalakulnak de egy biztos; semmi sem marad úgy ahogy eddig volt, töredeznek le rólunk a nem működő rétegeink. A jó hír az, hogy mindeközben azért a támogató oldalát is megélhetjük mindennek ha már ekkora árat fizettünk érte. A megértés sok helyzetben hozhat kiegyenlítődést, különféle életterületeinken, kapcsolódásainkban ahol eddig megbillent az egyensúly most könnyebben tudunk rendet tenni.

 Mindehhez már megtalálhattuk azt a belső bizonyosságot, amit sem negatív sem pozitív élmények nem tudnak befolyásolni, egy bizonyos szinten ez is letesztelődött az elmúlt napokban

- ami extrém módon kibillent az egyensúlyodból az valójában uralkodik rajtad. 

Az ok pedig legtöbbször a múltban berögzült hiedelmeknél keresendő.

Ennek fényében nézzük tehát a lapok üzenetét, minek lesz érdemes figyelmet szentelni;

Kapaszkodás a múltba – Engedd el, ami már nem szolgál.

A hét elején sokan érezhetik azt, hogy a múlt emlékei, sérelmei vagy berögzült mintái még mindig befolyásolják jelenlegi döntéseiket. Ez a kártya arra figyelmeztet: az elengedés fontos a továbblépéshez. Ha valami már csak fájdalmat okoz, de még mindig ragaszkodunk hozzá, akkor saját szabadságunkat akadályozzuk.

Megértés – A szabadság kapujában állsz

 Ez a kártya a belső áttörést jelképezi. Egy madár kiszabadul a kalitkából, ami azt mutatja: a felismerés már közel van, és hamarosan megláthatjuk, hogy mindig is szabadok voltunk – csak a saját hitrendszerünk zárt be minket és a kalitka nem hogy nyitva áll de valójában soha nem is létezett. A megértés ezen szintje új távlatokat nyit.

Hevülés – Szenvedély és energia robbanása

 Ez a kártya a teljes odaadás és tűz erejét szimbolizálja. Ha valamit szívvel-lélekkel csinálsz a jövő héten, az most rendkívül erőteljes eredményeket hozhat. Fontos azonban az egyensúly: ez az energia lehet felemelő, de romboló is, ha nem irányítod tudatosan.

Belső hang – Bízz az intuíciódban

 A hét vége az elcsendesedésről, meditációról és a belső iránytűre való ráhangolódásról szól. A megérzéseid pontosabbak, mint gondolnád – ne külső tanácsokra, hanem a belső igazságodra támaszkodj. Ez a lap a belső bölcsesség és a női minőség (befogadás, intuíció, érzékenység) fontosságát hangsúlyozza.

A jövő hét kollektív energiája az elengedés – megértés – cselekvés – belső vezetettség négyes ívét járja be. Ha hajlandó vagy hátrahagyni a múlt árnyait, új szintre léphetsz önmagadban. A kulcs a belső hangod meghallása, és az ebből fakadó hiteles cselekvés.

Kapaszkodás a múltba

 Ez az alak a kártyán olyannyira megszállottan szorongatja emlékeinek dobozát, hogy már teljesen hátat fordított a jelen áldásainak, az itt és most szikrázó pezsgőspoharának. A múlt feletti nosztalgiája teljesen "betonfejűvé", ráadásul koldussá is teszi őt, ahogy erre foltos-rongyos ruhái is utalnak. Természetesen nem kellene koldusnak lennie, de ő nincs itt, hogy a jelen kínálta örömöket megízlelje. Itt az ideje, hogy szembenézz a ténnyel: a múlt már nincs itt többé. És minden erőfeszítésed, hogy a múltat megismételd, csak visszahúz a régi viselkedésmintákba, amikből pedig már rég kinőhettél volna. De te szenvedélyesen ragaszkodsz múltbéli élményeidhez. Végy egy mély lélegzetet, és tedd le azt a dobozt; köss rá egy szép masnit, ha másképp nem megy, de aztán búcsúzz el tőle szeretettel és tisztelettel. Az élet elszalad a fejed fölött, és fennáll a veszélye, hogy idő előtt begyepesedett őskövület lesz belőled! 

"A múlt, a jelen és a jövő nem az idő, hanem az elme részei. Az, ami többé nincs az elme előtt, múlttá válik. Az, ami most előtte van, a jelen. És az, amelyik hamarosan az elme elé kerül, a jövő. A múlt az, ami nincs többé előtted. A jövő az, ami még nincs előtted. És a jelen az, ami épp most van előtted, de már csúszik kifelé a látóteredből. Mindjárt múlt lesz belőle... Ha nem ragaszkodsz a múlthoz... Mert a múlthoz kötődni nagy ostobaság, hiszen már nincs ott - az a vonat már elment. Ami elmúlt, elmúlt! És a jelenhez se ragaszkodj, mert az is elmúlik, és abból is hamarosan múlt lesz. Ne kapaszkodj a jövőbe se - a reményekbe, a képzelgéseidbe a terveidbe - mert a holnapból ma lesz, és hamarosan tegnappá válik az is. Egyszer mindenből tegnap lesz. Minden kicsúszik a kezeid közül. A ragaszkodás mindenképpen szenvedést fog okozni. Inkább engedj el mindent." 

Megértés

 A madár ezen a kártyán mintha egy kalitkából nézne kifelé. A kalitkán nincs ajtó, és tulajdonképpen a rácsok is épp semmivé foszlanak. A rács valójában csak illúzió volt, ezt a kicsiny madarat pedig a többiek kecses szárnyalása, szabadsága és bátorítása próbálja előcsalogatni. Már bontogatja a szárnyait; készen áll, hogy életében először szárnyra kapjon. Egy új megértés hajnala ez, hiszen a kalitka mindig is nyitva állt, az égbolt pedig mindig is ott volt számunkra, hogy felfedezzük. Ez az új felismerés először talán elbizonytalanít egy kicsit. Ez természetes is, de ne hagyd, hogy ez az érzés beárnyékolja a most reád váró kalandot és szíved szabadságát - tapasztald meg, még ha az némi bizonytalansággal jár is együtt. Élvezd az édességét és szelídségét ennek az időszaknak. Érezd, ahogy meg-megrebbennek szárnyaid legbelül. Tárd ki őket, és légy szabad.

 "Te nem vagy börtönben, nem vagy kalitkában. Kitárhatod a szárnyaid, és tiéd az egész égbolt. A Hold, a Nap, az összes csillag mind-mind hozzád tartozik. Beleveszhetsz a végtelen kékségbe... Csak hagyd ott végre azt a kalitkát, lépj ki belőle, és tiéd az egész égbolt. Tárd ki szárnyaid, és repülj a nap felé, mint egy sasmadár. A belső égbolton, a belső világban a szabadság a legnagyobb érték - minden más, még a boldogság és az eksztázis is csak másodlagos mellette. Ezerféle virág van, szinte megszámlálhatatlan, de mind csak a szabadság légkörében életképes." 

Hevülés 

Az alak ezen a kártyán egy nyíl formáját ölti magára, és olyan eltökéltséggel halad előre, mint aki pontosan tudja, hová tart. Olyan gyorsan halad, hogy már szinte puszta energiává vált. Az ő energiáját azonban nem szabad összetéveszteni azzal a mániákus energiával, aminek hatására az ember padlógázzal száguld A ponttól B pontig. Ez a fajta intenzitás a tér és az idő horizontális világához tartozik. A Tűz Lovagja által képviselt intenzitás viszont a jelen pillanat vertikális világához tartozik - a "most", mint egyetlen létező idő, és az "itt", mint egyetlen létező tér felismeréséhez. Amikor a Tűz Lovagjának intenzitásával cselekszel, az olyan, mint a vízbe dobott kavics; felkavarod az állóvizet magad körül. Van, aki felemelkedik és felfrissül jelenlétedben, mások pedig megijednek vagy mérgesek lesznek rád. De nem számít mások véleménye - semmi sem tarthat most vissza téged. "A zen azt mondja: úgy gondolj a szent szavakra és a nagy tanításokra, mint halálos ellenségeidre. Kerüld őket, mert neked a saját forrásodat kell felkutatnod. Nem kell, hogy másokat kövess vagy utánozz. Neked egy eredeti, önálló egyéniségnek kell lenned - magadnak kell megtalálnod saját legbenső lényedet, minden kalauz és útmutató szentírás nélkül. Sötét éjjel indulsz útnak, de kutatásod intenzív tüzével biztosan megtalálod a napfelkeltét. Eddig mindenki megtalálta a napfelkeltét, aki az intenzív keresés lángjában izzott. Ha hiányzik ez az intenzitás, akkor csak hiszel. Azok, akik hisznek, nem vallásosak; ők azzal, hogy hisznek benne, egyszerűen elkerülik a vallás óriási kalandját." 

Belső hang A Belső hang nem a szó, hanem a szív hangtalan nyelvén beszél. Olyan, mint egy mindentudó bölcs, aki csakis az igazat mondja. Ha volna arca, akkor az olyan lenne, mint ennek a kártyának a közepén: éber, figyelmes, és olyan, aki képes elfogadni mind a sötétséget, mind a világosságot. Ezt a kristályt tartó két kéz is jelképezi. Maga a kristály azt a tisztaságot ábrázolja, mely a kettősségeken való túljutásból ered. A Belső Hang játékos is lehet; olyan, mint az élet vizében táncoló két delfin - először az érzelmek mélységeibe merül, majd újra felbukkan, hogy aztán az ég felé szárnyalhasson. Ahogy azt a központi alak kimonóján látható zöld levelek jelképezik, a földön és a növekvő holdkoronán keresztül a Belső Hang a kozmosszal kerül kapcsolatba.Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor úgy tűnik, túl sok hang húz minket ide-oda. Ilyen helyzetekben saját zavarodottságunk az, ami figyelmeztet, hogy kutassuk a csendet és a belső középpontot. Csak ekkor leszünk képesek meghallani saját, belső igazságunkat.

 „Ha megtaláltad az igazságot önmagadban, akkor mindent megtaláltál ebben a világban. Az igazság rajtad keresztül találja meg az útját. Amikor kinyitod a szemed, az igazság nyitja ki szemeit. Amikor behunyod a szemed, az igazság hunyja be szemeit. Ez egy óriási meditáció. Ha megérted ezt az egyszerű módszert, akkor semmi mást nem kell csinálnod: bármit is cselekszel, azt az igazság teszi. Ha sétálsz, az az igazság; ha alszol, az igazság pihen benned; amikor beszélsz, az igazság beszél belőled; amikor csendben vagy, az igazság hallgat benned. Ez az egyik legegyszerűbb meditációs technika. Lassan-lassan minden leülepszik benned e képlet szerint, és akkor már semmilyen technikára nincs szükséged. Amikor meggyógyultál, eldobod a meditációt, eldobod a gyógyszert. Akkor már igazságként élsz tovább: elevenen, tündöklőn, megelégedetten, üdvözülten - önmagad dalaként. Egész életed egy szavak nélküli imává, vagy még inkább áhítattá, isteni keggyé, egy olyan szépséggé változik át, ami nem a mi földi világunkhoz tartozik. Életed a túlvilágról a mi világunk sötétségébe hatoló fénysugárrá alakul át.” 

ZenTarot