Jövő héten még aktív a Chiron–Eris ,becsatlakozik hozzá majd a Plútó–Vénusz és egy Uránusz–Mars kvadrát + egy telihold is érkezik szóval energetikailag elég erős hetünk lesz.

Bátorság:

Ez a lap egy virágot mutat, ami egy kőrepedésből nő ki – rendkívül erőteljes belső kitörés a nehézségekből. A virág itt nemcsak a túlélést, hanem a spirituális újjászületést is jelképezi.

 Chiron–Eris: A fájdalmas igazságokkal való szembenézés bátorságot igényel.

Plútó–Vénusz: A szeretet és értékek mély átalakulása során az, aki valóban vagy, most kezd előbújni.

Küzdelem;

Ez a lap a belső és külső harcokat, elfojtott indulatokat jelöli. Ez lehet agresszió, védekezés, vagy akár a saját árnyékoddal való küzdelem.

Uránusz–Mars kvadrát: Robbanásszerű kitörések veszélye. Ez a lap figyelmeztet: ne hagyd, hogy a belső feszültség vezessen.

Telihold: Most minden érzelem felerősödik. Lásd, hol vagy hajlamos túlreagálni.

A fösvény;

Ez a lap a birtoklás, ragaszkodás, kontrollvágy témáit hozza elő. Lehet anyagi, érzelmi vagy kapcsolati szinten. Valaki (vagy te magad) próbál mindent kézben tartani, de ez csak elszigetel.

Plútó–Vénusz kvadrát: Itt a mély, ösztönös kapcsolati minták és birtoklás vágya kérdőjeleződik meg. Most tanulhatod elengedni azt, amit nem birtokolhatsz.

 Sodródás az árral;

Ez a lap a tudatos elengedés, beletörődés, megadás energiáját mutatja. Nem lemondásról van szó, hanem arról, hogy engeded, hogy az élet vigyen – nem küzdesz ellene.

Chiron–Eris + Telihold: A sebek és fájdalmak nem irányíthatnak többé – most van itt az ideje annak, hogy a tudatosság és elfogadás állapotából reagálj, ne a sérüléseidből.

Mars–Uránusz: A sodródás azt is jelentheti: hagyd, hogy a változás történjen – ne állj ellen.

 Az energiák tehát feszítenek, sürgetnek, és a lapok is ezt tükrözik. Most egyszerre kell erősnek lenni (Bátorság), felismerni a belső konfliktusokat (Küzdelem), elengedni a ragaszkodásokat (Fösvény), és átadni magad az áramlásnak (Sodródás az árral).Ez nem kis kihívás – de ez az időszak (főleg a telihold és a kvadrátok) arra tanít, hogy a valódi erő nem az irányításban van, hanem az elfogadásban és a tudatosságban.

Bátorság 

Ez a kártya egy olyan kis vadvirágot ábrázol, ami szembenézett a sziklák és kövek kihívásával, és megtalálta útját a napfény felé. Ragyogó, aranyfényű aurától övezve feltárja kicsiny lényének hatalmasságát. Ő szégyentelenül éppoly hatalmas, akár a legfényesebb csillag. Minden olyan alkalommal, amikor egy rendkívül nehéz helyzetbe kerülünk, ott van előttünk a választás lehetősége: megsértődünk és keresünk egy bűnbakot, akit vagy amit majd hibáztathatunk a nehézségekért, vagy szembenézünk a kihívással, és fejlődünk. Ez a virág megmutatja nekünk az utat, ahogy az élet iránt érzett szerelme kivezeti őt a sötétségből a fénybe. Nincs értelme az élet kihívásai ellen harcolni, vagy megpróbálni elkerülni, visszautasítani őket. A kihívások mindig ott vannak, és ha a mag virággá akar fejlődni, akkor keresztül kell jutni rajtuk. Legyen bátorságod virággá válni - azzá a virággá, amit a mag lehetősége rejt magában. 

"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."

Küzdelem 

A kártyán látható alak állig páncélba van öltözve. Csupán metsző, haragos tekintete és megfeszített ökleinek kifehérlő ízületei láthatók. Ha páncélját közelebbről is megnézzük, láthatjuk, hogy tele van fémgombokkal, melyek bármelyik pillanatban szétrobbanhatnak egyetlen érintéstől is. A háttérben láthatjuk, hogy mi zajlik a páncélember elméjében: két ködös alak küzd egymással egy kastélyért. Puskaporos hangulatunk vagy forrongó gyűlöletünk gyakran nem más, mint mélységes fájdalmunk álarca. Azt hisszük, hogy ha elijesztjük az embereket, akkor elkerülhetjük a további sérüléseket. De valójában ennek pont az ellenkezője igaz. Azzal, hogy sebeinket páncéllal vesszük körül, pont a gyógyulásukat akadályozzuk meg. Azzal, hogy folyton kirohanunk mások ellen, megakadályozzuk, hogy szeretetet és törődést kapjunk, amire pedig szükségünk van. Ha ez a leírás rád illik, akkor épp itt az ideje, hogy abbahagyd a harcot. Oly sok szeretet vesz körül, csak be kell engedned magadba. Kezdd azzal, hogy önmagadnak bocsátasz meg: megérdemled. 

"Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol. Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna." 

A fösvény

 Ez a nő egy erődöt épített maga köré, és most fukarul csüng felhalmozott javain, a "kincsein". Pedig az igazság az, hogy annyi vacakot halmozott fel, hogy feldíszítse velük magát - beleértve a szegény teremtmények tollait és szőrméit is -, hogy végül egyenesen megcsúnyult tőlük. Ez a kártya egyrészt arra hívja fel a figyelmünket, hogy vizsgáljuk felül, mik azok, amikhez mi is így ragaszkodunk, másrészt arra, hogy ha nagyon értékesnek tartjuk ezeket a dolgokat, akkor előbb-utóbb valóságos erőddel kell majd körbebástyázni őket. Nem feltétlenül egy vaskos bankszámlát vagy egy tele ékszeres dobozt féltünk - lehet, hogy valami olyan egyszerű dologról van szó, mint például amikor meg kellene osztanod szabadidődet egy barátoddal, vagy fel kellene vállalnod a másik iránti szeretetedet. Ha fösvény vagy, akkor olyan leszel, mint az eltömődött kút, amiben megrekedt és megposhadt a víz. A kincseid is megfakulnak és elértéktelenednek, ha nem osztod meg őket másokkal. Bármi legyen is az, amibe most kapaszkodsz, ne feledd, azt nem viheted majd magaddal. Ne ragaszkodj semmihez - fedezd fel a szabadságot és a teret, melyet az önzetlenség hozhat a számodra.

 "Abban a pillanatban, hogy fösvénnyé válsz, elzárod magad az élet legalapvetőbb jelenségeitől: a kitágulás lehetőségétől, a növekedés és a megosztás örömétől. Abban a pillanatban, hogy ragaszkodni kezdesz bizonyos tárgyakhoz, elveszíted a lényeget - máris elvesztél. Mert a tárgyak soha nem lehetnek lényegesek. Te magad, legbenső lényed a cél - nem egy csodálatos ház, hanem egy csodálatos te; nem temérdek pénz, hanem egy gazdag te; nem sok-sok kacat, hanem egy nyitott szív, mely milliónyi dolog befogadására képes."

Sodródás az árral 

Ez az alak a kártyán teljesen ellazulva, könnyedén lebeg a vízben – hagyja magát sodortatni az árral. Ugyanakkor egyáltalán nem jellemző rá a tompaság vagy az álmosság: ő a passzív befogadás mestere. Bármerre is sodorja őt az élet, soha nem merül fel benne a gondolat, hogy „ezt nem szeretem”, vagy „én inkább arra mennék”. Minden pillanatban előttünk a lehetőség, hogy hagyjuk magunkat az élet vizével sodortatni, vagy inkább megpróbáljunk azzal szemben úszni. Ez a kártya arra hívja fel a figyelmedet, hogy most képes vagy sodródni az árral, mert megvan benned az életbe vetett mélységes bizalom, és tudod, hogy ez segíteni fog téged az ellazulásban és pontosan arra visz majd, amerre menned kell. Engedj utat bizalmadnak és lazítsd el magad, hogy még tovább fejlődhess; hiszen minden pontosan úgy történik, ahogyan történnie kell. 

„Amikor azt mondom, „változz vízzé”. úgy értem folyj, ne rekedj meg. Mozogj úgy, ahogyan a víz is mozog. Lao Cu azt mondja: a tao útja a folyóvíz útja. Úgy halad, ahogyan a víz. Milyen a víz mozgása? Milyen egy folyó mozgása? Sok szép dolgot rejt ez magában. Egyrészt: mindig a mélység felé halad, mindig a legalacsonyabb pontot keresi. Nincs benne nagyravágyás, soha nem sóvárog az elsőségért, mindig ő az utolsó. Emlékezz Jézusra:azok, akik utolsók itt e földön, Isten királyságában az elsők lesznek. Jézus a tao vízszerű mozgásáról beszél – nem mondja ki. de erről beszél. Légy az utolsó, hagyd el az ambícióidat. Az ambíció azt jelenti, hogy hegynek felfelé tartasz. A víz mindig lefelé halad, a legmélyebb területeket kutatja; semmivé akar válni. Nem akarja egyedinek, kivételesnek, rendkívülinek mutatni magát – ezek az egy ideái. A vízre ez nem jellemző.”

ZenTarot