Zeniális

2025 a számmisztika szerint 9-es év, ami lezárást és egyben új kezdeteket jelent.

A hagyományos tarotban a 9-es a remete vagy mester, a megszerzett és alkalmazott bölcsesség szimbóluma.

A Szaturnusz pedig a halakban jár, ő a "küszöb őre" és az isteni időzítés jelölője... 

A halak univerzális jegy, az összes többi jegy tulajdonságaiból hordoz valamennyit ,illetve a lezárás és összegzés analógiáját is hordozza magában.

A halak számára különösen kedvező lesz 2025, főleg azoknak akiknek a sorsszáma szintén 9es.

Sokunknál idén tetőzik akár egy évek óta tartó folyamat, amin az alábbi három kártya gyönyörűen végigvezet. Ha az utóbbi pár évben elég figyelmet fordítottál a belső világodra, idén a végére érhetsz annak a folyamatnak aminek a gyümölcseit jövő év elején élvezheted ☺️

Egyedüllét 

Amikor nincs egy "fontos másik" az életünkben, akkor ott a választás előttünk: magányossá válunk, vagy pedig élvezzük a szabadságot, amivel az egyedüllét ajándékoz meg bennünket. Amikor mélyen megélt igazságainkhoz nem lelünk támogatást a környezetünkben, akkor is ott a választás: vagy elszigeteltnek és keserűnek érezzük magunkat, vagy inkább ünnepeljük azt a tényt, hogy meglátásaink elég mélyek és erősek ahhoz, hogy túljussanak azon a hatalmas emberi igényen, hogy családunk, barátaink vagy munkatársaink egyetértését elnyerjük. Ha úgy érzed, hogy te most ilyen helyzetben vagy, légy óvatos, mikor eldöntöd hogyan tekintesz az "egyedüllétre", és vállald a felelősséget ezért a döntésedért. Ez az egyszerű, szerény alak a kártyán önnön fényét árasztja szét maga körül. Buddhának egyik legjelentősebb, az emberiség spirituális fejlődését segítő tanítása ez: 

"Légy önmagad fénye!" Végső soron mindenkinek ki kell fejleszteni magában a képességet arra, hogy bármilyen kísérő, térkép vagy útmutató nélkül megtalálja a kiutat a sötétségből. "Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged."

Kiteljesedés

 Itt épp egy mozaikjáték utolsó darabkája kerül a helyére; oda, ahol a belső felismerés, azaz a harmadik szem helyezkedik el. Még az élet örökösen változó folyamatában is vannak pillanatok, amikor befejező pontjához érkezünk valaminek. Ezekben a pillanatokban ott a lehetőség, hogy meglássuk, felfogjuk a teljes képet - a sok kis darabkából, melyek eddig külön-külön foglalták le figyelmünket, most összeállhat a kép. Amikor elérkezünk a befejezéshez, két lehetőségünk van: vagy kétségbe esünk, mert nem akarjuk, hogy a helyzet véget érjen, vagy hálásak vagyunk és elfogadjuk, hogy az élet tele van befejezésekkel és új kezdetekkel. Bármi is az, ami eddig idődet és energiádat emésztette, most a végéhez közeledik. Azzal, hogy befejezted, helyet biztosítasz valami újnak, ami ezután kezdődik el. Használd ezt a pillanatot arra, hogy mindkettőt megünnepeld - a régi végét, és az új kezdetét.

 "A zen módszere: a befejezetlen beszéd, a befejezetlen válasz. Ezt jól értsd meg, mert ez egy rendkívül fontos módszer. Ha befejezetlenül hagyod a mondatot, azzal lehetőséget adsz a hallgatónak, hogy ő maga fejezze be a történetet. A zen csak befejezetlen választ ad. A mester csupán az irányt adja meg... Mire eléred a határt, tudni fogod, mi az, ami megmarad. Tehát ha intellektuálisan akarod megérteni a zent, akkor kudarcot fogsz vallani. Ez nem válasz a kérdésre; ez annál sokkal több. Valami, ami magát a valóságot mutatja meg... A buddha-természet nem valami távoli dolog - maga a tudatod a buddha-természet. Tudatod pedig szemtanúja lehet ezeknek a dolgoknak, melyek a világot alkotják. Akár az egész világ véget érhet, de a tükör - a tudat - változatlan marad; csak most a semmit tükrözi vissza."

Érettség 

Amikor a gyümölcs beérik, magától lehullik a fáról. Az egyik pillanatban még ott lóg a nektártól dagadó gyümölcs az ágon, a másik pillanatban már le is hullott - de nem azért, mert bármi is kényszerítette erre, vagy mert ő le akart ugrani. Pusztán azért hullott le, mert a fa érezte, hogy a gyümölcs már megérett, és egyszerűen elengedte. E kártya azt jelzi számodra, hogy készen állsz megosztani belső gazdagságodat, a "nektárodat" a világgal. Mindössze csak el kell lazulnod ott, ahol éppen vagy, és hagynod kell, hogy megtörténjen. A "lehullás" - önmagad másokkal való megosztása, kreativitásod kifejeződése - sokféleképpen megnyilvánulhat: a munkádban, a kapcsolataidban, mindennapi életed során. Semmilyen különleges előkészületre vagy erőfeszítésre nincs szükség. Egyszerűen csak ez a megfelelő pillanat.

 "Ha a meditációd fénye már minden éjszakádat beragyogja, akkor a halál sem halál többé számodra, hanem csak egy ajtó az isteni minőség felé. Akkor szíved fényében a halál egy ajtóvá változik, amin keresztül beléphetsz az egyetemes lélekbe; eggyé válsz az óceánnal. Ha nem tapasztalod meg ezt az óceán-érzést, hiába volt az életed. Mindig most van, és a gyümölcs mindig érett. Csak bátorságot kell gyűjtened, hogy belépj a belső erdőbe. A gyümölcs mindig érett, és az alkalom mindig épp megfelelő. Nincs olyan, hogy "nem megfelelő pillanat."

ZenTarot