Zeniális

#biciklisélet 🚴

A vasárnapi víz, baseball sapi és fényvédő krém ( miért kell védeni a napot, kitől? mitől? és miért pont krémmel 🤷?!) nélküli random biciklitúra után tettem szert eme visszafogott lazacszínű extrahosszú kesztyűre, vagy tudja isten, talán a világos bőrszínű rövidujjú pólómra. Addig nem is vettem észre amíg nem kezdett el kissé viszketni, viszont az feltűnt, hogy a fejem is halvány piros színben játszik. Még szerencse hogy nem lett napszúrás a vége, ugyanis kifejezetten szeretem az agyam; ott tartom a legjobb dolgaim.

 Először csak afelől érdeklődtek, hogy miért vagyok ilyen ideges, aztàn később már volt aki megkérdezte, hogy bevettem-e már a vérnyomáscsökkentőm, mert a barátnője a Mancika(isten nyugosztalja) pont ilyen vörös volt mielőtt agyvérzést kapott. 

Délután három körül már tényleg úgy voltam, hogy nekem is ez lészen a végzet ha még egyszer valaki megkérdezi hol tetováltattam ezt a szép vörös sárkányt meg amúgy is, mikor már láttam, hogy a bőrszínem lesz a következő téma, "na mostmár húzzatok sorszámot" jelleggel elkezdtem random dolgokról beszélni. Totál diszkriminálva érzem magam, egyúttal most kiállok a napkárosultak ellen irányuló rasszizmus miatt.

 Utoljára akkor éreztem így magam, mikor pár éve pont egy ilyen nyáreste gondoltam egyet, és bementem sétálni egyet a belvárosba, miközben arra lettem figyelmes, hogy mindenki vigyorog rám mintha muszály lenne.

Már éppen beleéltem magam, hogy milyen fantasztikus a kisugárzásom (feltéve ha nincs valami fesztivál és csak be van állva mindenki mint pénteken a derekam) amikor is az egyik kirakatban mintha Jokert láttam volna mosolyogni.

Basszus - gondoltam - megint túltoltam a zöld teát, majd visszalépve alaposan megvizsgálva a tükörképemet, egy jókora fogkrémcsíkot láttam rászáradva az arcomra, ahogy pajkosan végighúzodott a szám sarkából nagyjából a fülemig.

 Hát ez van, ha ez ember fia kissé szórakozott de azért az semmihez sem hasonlítható, amikor csak te vagy és a táj és csak tekersz bele a napsütésbe.