Ködbe lábadt szemmel
Szürke hajnal hasad
S a tér-idő szintúgy
Mint apró rés a kárpiton
Úgy sejlik egy másik világ át a ködön
És lassan bekúszik a bőröd alá
Mintha két tested lenne
És két életed
Most már mindkettőt féltheted
Lelked űrruhája- fényből szőtt burok
Mely hússá dermed a valóság hőfokán
S a kohó mely felfűti világodat
A tudatosságod talán ?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zenialis.blog.hu/api/trackback/id/tr4618004688
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
