Gyújtsd meg bennem újra a tüzet
Mit nem találok rég
Elfeledtem mint a ketrecbe zárt állat
Hogy milyen a rét
Az égnek kékje, hogy borul a világra
A szerelmesek úgy néznek egymásra
Mint egy csodálatos új világra
(Éppen csak megszületett vidám gondolat)
Szinte izzik a napfonat s mellkasukban
Remegnek a szívek
Várják, hogy a testek ha majd összérnek
Ujjak és sorsok fonódnak egymásba
Hogy együtt belevesszenek e gyönyörű utazásba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
