Az ego "lebontása" mint spirituális vagy pszichológiai cél gyakran félreértelmezett, és több szempontból is problematikus lehet. 

Néhány érv amellett, hogy miért tekinthető ez bizonyos értelemben "hülyeségnek" – vagy legalábbis félrevezető törekvésnek.

 Az ego nem ellenség, hanem alapfunkció Az ego – pszichológiai értelemben – az identitásunk, az "énképünk" alapja. Segít eligazodni a világban, döntéseket hozni, határokat tartani, felelősséget vállalni. Teljes lebontása gyakorlatilag a személyiség szétesésével járna.Nem az ego lebontása a cél, hanem az, hogy ne uralkodjon felettünk.

 Spirituális félreértelmezés

 Sok spirituális tanítás (pl. buddhizmus, advaita) beszél az ego "feloldásáról" vagy "meghaladásáról", de ezek nem szó szerinti értelemben vett megsemmisítést jelentik. A cél inkább az ego átlátása – annak felismerése, hogy nem csak az ego vagyunk. Ez inkább tudatszint-emelkedés, nem karaktergyilkosság.

 Az "ego nélküliség" hamis ideál  

Sokan, akik az ego "lebontását" hirdetik, valójában csak újfajta spirituális identitást építenek: "én vagyok az, aki már nem az ego szerint él". Ez is ego, csak finomabb formában. A spirituális ego néha sokkal alattomosabb, mint a hétköznapi. Az ego lebontása traumához vagy regresszióhoz is vezethet. Ha valaki pszichológiailag még nem stabil, és „lebontja” az egóját (pl. meditációval, pszichedelikus szerekkel), akkor könnyen elveszítheti a valósággal való kapcsolatát. Ez nem megvilágosodás, hanem dezorientáció. Egészséges ego nélkül nincs integrált személyiség.

 A cél: egészséges és rugalmas ego

 A fejlett tudatosság nem az ego hiánya, hanem az, hogy tudatosan használjuk: szükség esetén félre tudjuk tenni, máskor bátran kiállunk általa.

 A jó kérdés nem az, hogy "hogyan bontsam le az egót?", hanem hogy:

"Hogyan kapcsolódjak

tudatosan hozzá?"

 Kép: Pinterest