A spirituális út tele van tanítókkal és mesterekkel, de nem mind vezet a valódi igazsághoz. A hamis mesterek gyakran csillogó szavakkal, nagy ígéretekkel és önmaguk fényezésével próbálnak hatást gyakorolni. Ők nem a lélek tiszta igazságát szolgálják, hanem saját egójuk oltárán áldoznak.
Ahogy a mondás tartja: „Aki kérkedik, az nem tud. Aki tud, az nem kérkedik.” A hamis mesterek éppen ebben lepleződnek le. Szavaik hangosak, de üresek; tetteik látványosak, de nem táplálnak. Ők azt várják, hogy követőik tiszteljék őket, miközben valójában saját bizonytalanságukat próbálják palástolni.
Az igazi mester csendes, alázatos, és soha nem áll a középpontban. Nem keresi a dicséretet, nem gyűjt híveket, hanem egyszerűen ott van, amikor szükség van rá. A hamis mester ezzel szemben mindent megtesz azért, hogy meggyőzzön téged az ő különleges képességeiről vagy felsőbbrendűségéről.
A spirituális úton az éberség kulcsfontosságú. Ne a szavak csillogására figyelj, hanem a csend mélységére. Tudd, hogy az igaz tanítás soha nem kényszerít, soha nem manipulál. A valódi igazság nem kérkedik, hanem szelíden, türelmesen és tisztán jelenik meg.
Figyeld meg: Ki az, aki tanítani akar, és ki az, aki emlékeztetni? Ki az, aki követőket keres, és ki az, aki szabadon enged?
A hamis mesterek árnyéka is tanítást hordoz: arra hív, hogy hallgass a belső hangodra, és tanulj meg különbséget tenni a felszínes csillogás és a valódi fény között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
