lt idő, amikor még én is hittem abban a romantikus elképzelésben, hogy egy barátság ott folytatódik, ahol legutóbb abbahagytuk – függetlenül attól, mennyi idő telt el az utolsó beszélgetés óta. Ma már másképp látom. Szerintem egy barátságot, mint minden értékes kapcsolatot, folyamatosan ápolni kell. Időt és energiát kell belefektetni, és ha ez elmarad, akkor az a kapcsolat lassan kiüresedhet, még ha a szándék talán nem is rossz.
Számomra különösen nehéz elfogadni azt, amikor valaki két-három hónap csend után felbukkan, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Mintha az az időszak, amikor nem kerestük egymást, teljesen jelentéktelen lenne. Közben viszont azok az emberek, akik nap mint nap törődnek velem és fordítva, megmutatják, hogy mit is jelent valójában a kölcsönös figyelem és értékelés.
Ez az időszak különösen jó arra, hogy felülvizsgáljuk a kapcsolatainkat. Hol értékelnek minket igazán, és hol érezzük azt, hogy csak kihasználnak? Merjünk szembenézni ezekkel a kérdésekkel, és ennek megfelelően döntsünk. Nem minden kapcsolatot kell továbbvinni. Nem könnyű, de néha éppen az a legjobb, ha elengedjük azt, ami már nem szolgál minket, hogy helyet adjunk azoknak a kapcsolatoknak, amelyek valóban építenek minket.
A barátság nem arról szól, hogy mindig tökéletesek vagyunk egymással, de arról igen, hogy mindkét fél törődik a másikkal – és ezt tettekkel is bizonyítja, nem csak szavakkal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
