Zeniális

Gyakran gyerekkorunkban egy olyan tanítást kaptunk a családtól vagy a környezetünktől, ami arról szólt, hogy az életben minden örömöt előbb vagy utóbb valami rossz követ. Gyakran hallhattuk ezeket a mondatokat: „Ne nevess annyira, mert utána sírás lesz a vége !” vagy „Ha túl jól megy minden, akkor biztos, hogy történik majd valami rossz”. Ezek a megjegyzések nem csupán vicces figyelmeztetések voltak, hanem egy mélyen gyökerező meggyőződést formáltak bennünk, miszerint a jó dolgokért valamilyen formában mindig meg kell fizetni.

Ez a hit mélyen beivódhatott a tudatunkba, és felnőttként is sokunkban él tovább. Amikor boldogok vagyunk, amikor valami jól sikerül, vagy egyszerűen csak élvezzük a pillanatot, ott van a fejünkben az a kis hang, amely figyelmeztet: „Most jól érzed magad, de várd csak ki a végét!” Ez a gondolat félelmet kelthet bennünk, mintha az örömöket mindig büntetés követné, mintha az életben nem lenne helye a tiszta, következmények nélküli boldogságnak.

Ennek a hiedelemnek sok gyökere lehet. A szüleink vagy nagyszüleink gyakran maguk is nehéz élethelyzetekkel néztek szembe, és talán az ő tapasztalataikból származott az a fajta óvatosság, ami figyelmeztetett arra, hogy az élet kiszámíthatatlan. Talán így próbálták védeni magukat és minket is a csalódásoktól: ha nem éljük meg túl intenzíven a boldogságot, akkor kevésbé fáj, ha utána rosszra fordulnak a dolgok.

Azonban ez az életszemlélet hosszú távon korlátozó lehet. Ha mindig arra készülünk, hogy valami rossz fog történni, akkor nehezebb igazán megélni a boldog pillanatokat, és szinte sosem engedhetjük meg magunknak a felszabadultságot. Ez a belső félelem egyfajta önkorlátozást jelent, ami megakadályozza, hogy valóban jelen legyünk a jó dolgokban.

A valóságban azonban az öröm, a boldogság nem egyenlő a naivitással. Jogunk van ahhoz, hogy élvezzük az élet szép pillanatait anélkül, hogy közben az esetleges negatív következmények miatt aggódnánk. Az élet természetes velejárója, hogy vannak nehézségek és fájdalmak, de ezek nem az örömök „árai”. Nincs univerzális szabály arra, hogy a boldogságnak mindig szenvedéssel kellene járnia, és felnőttként lehetőségünk van arra, hogy átírjuk ezeket a gyermekkori mintákat.

Talán fontosabb megtanulni azt, hogy az örömök és a nehézségek is az élet részei, de egyik sem kizárólagosan következik a másikból. Ha képesek vagyunk ezt a hiedelmet átalakítani, akkor nagyobb szabadságot adhatunk magunknak az örömteli pillanatok megélésére. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetünk éberek vagy óvatosak az élet kihívásaival szemben, de nem kell folyton számítanunk arra, hogy a boldogságot szükségszerűen árnyék követi. Engedjük meg magunknak, hogy nevetni, örülni és szabadnak lenni egyszerűen csak azért, mert megérdemeljük, hogy jól érezzük magunkat.

Kép: Pinterest