Ez az év sokaknak hozott veszteséget. Anyagiak, emberek, kapcsolatok.....semmi sem történik ok nélkül, és minden mindig akkor amikor eljön az ideje sem előbb sem később. Mindenki csak annyit tud adni amennyi a szívében van, és csak annyit befogadni amennyinek helyet csinált.
A többi túlcsordul, leválik, elkopik, elmarad, elfárad, lejár az ideje.
Az elengedés mára spirituális közhellyé vált, mégsem tudjuk működtetni. Ragaszkodunk kapcsolódás helyett, bebalzsamozzuk a sérelmeink ahelyett, hogy elégetnénk őket.
Egyetlen okból: az együttérzés hiánya miatt.
Ez az a minőség, amit sosem fogunk olyan magas szinten művelni mint Jézus.
Az alázat a másik. Nem, nem a megalázkodás. Zongorázni lehet a különbséget, olyasmi mint a szabadság és a szabadosság.
Az egyikben van lélek, a másikban nincs.
Mi pedig választhatunk; ebben áll a Szabad Akarat.
Kép:Pinterest
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
