Ez az év sokaknak hozott veszteséget. Anyagiak, emberek, kapcsolatok.....semmi sem történik ok nélkül, és minden mindig akkor amikor eljön az ideje sem előbb sem később. Mindenki csak annyit tud adni amennyi a szívében van, és csak annyit befogadni amennyinek helyet csinált.

A többi túlcsordul, leválik, elkopik, elmarad, elfárad, lejár az ideje.

Az elengedés mára spirituális közhellyé vált, mégsem tudjuk működtetni. Ragaszkodunk kapcsolódás helyett, bebalzsamozzuk a sérelmeink ahelyett, hogy elégetnénk őket.

Egyetlen okból: az együttérzés hiánya miatt.

Ez az a minőség, amit sosem fogunk olyan magas szinten művelni mint Jézus.

Az alázat a másik. Nem, nem a megalázkodás. Zongorázni lehet a különbséget, olyasmi mint a szabadság és a szabadosság.

Az egyikben van lélek, a másikban nincs.

Mi pedig választhatunk; ebben áll a Szabad Akarat.

Kép:Pinterest