Átölelt a köd
Mintha csak az ősz
Üdvözölt volna
Ahogy a fák ágai közt
Áttört a lámpafény
Tompa ecsetvonássá váltak a fények
És a hangokat is elnyeli
A szürkeség
Vállamról a terhek
Mint szívemről a kövek
Zúdulnak szerteszét
Kincseit szórja az ősz
És én csendben lépkedek
Közben azt gondolom;
Ez de szép !
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zenialis.blog.hu/api/trackback/id/tr10018004614
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
