Most csak a szobában ülök
A billentyűzet előtt
Folynak össze gondolataim
S az ujjaim nem mozdulnak
Csak ócska rímek jönnek
Bár már ez is fél siker
Egy ilyen esőáztatta délutánon
Mint ez is
Amikor a pocsolyákban
Látod visszatükröződni a szürke eget
S számolgatod bűneidet
Mind a hetet
Sorra veszed és kivesézed
Kegyetlenül elbánsz magaddal
Aztán kivirágzol mint a rét
Minden áldott tavasszal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zenialis.blog.hu/api/trackback/id/tr8318004472
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
