Agyam rejtett zugaiból
Kígyóznak a sorok
Hogy gondolattá érjenek
És e rím-gyümölcs halmok
Tetején ülve kérdelek:
Te értesz-e vajon engem
S én értelek ?
Vagy csak koponyám
Függőkertjében térdelek
S halovány remény ül vállamon;
Talán megérintettelek...
Ám ha mégsem
Azt is vállalom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zenialis.blog.hu/api/trackback/id/tr418004632
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
