A pohárban gyöngyöző bor vagyok
Buborékokként feltörő öröm
Kacarászik vállamon
S hogy nem sírok éppen,
Minek is tenném ?
Hát mert választhatok
Hogy leteper az élet
Vagy indulatom átnevelem kissé
Legalábbis a szövetségesemmé
S lám egyre könnyebb minden
Ahonnan most figyelek
Innen nézek önmagamra és a világra
Gyere te is a mostba
Ne ragadj a múltba
Hiába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zenialis.blog.hu/api/trackback/id/tr1718004530
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
