Álmos hajnalon szelíd fények ölelnek
Ahogy lassan lépkedek
S a víztócsákból másik világ köszönt rám
Mégis oly ismerős minden
Tükörország ilyen ám
Ugyanaz de mégsem, ez itt a nagy talány
Előttem meg éppen
Pocsolyába lépett egy kisleány
Édesanyja kezét fogva tűnt el a ködben
Majd a fodrozódás is enyhült
Az ezüstös víztükörben
Elült lépteik hangja
S mintha az enyém is halkulna egyre
Ballagok tovább mint vándor a hegyre
Beleolvadva a környezetembe
Én vagyok az utca, a levegő és a fények
Olykor, ha úgy érzem nehéz
Ebben a másik világban élek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
