A napfényben lépkedve
Azon gondolkodom
Talán üzenhetnék a széllel
Hogy megborzongassa kicsit a nyakad
Ott a füled alatt
S talán meghallanád
Amit igazán gondolok
Vagy inkább érzek
Mint amikor a hős így szól;
Nézd, vérzek !
Valami katarzisszerű
Letaglózó élmény legyen
Amelyből visszavonhatatlanul tudod
Életek óta szeretlek
S a szívem érted dobog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zenialis.blog.hu/api/trackback/id/tr8918004562
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
