Nincs már erőm
Széttép ez a kor
S türelmetlenségem
Virágai bódítanak
Legtöbbször nem értenek
Vagy én nem akarok már
Megérteni bárkit
Bármit megadnék a percért
Amelyben nem feszít
Egyetlen érzés sem vagy gondolat
Hogy elszalasztottam valami nagyon fontosat
Vagy talán még meg sem leltem
És életem derekán még nem alkonyul
Hanem éppen most virrad
Egy sosem látott hajnal
Amikor egy vagyok
A vörösen izzó nappal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
