A falat érintem vagy magamat?
Keresem még a szavakat
Miként szólítsam árnyékomat ?
Vagy talán a fal érint engem
Netán csak maga a gondolat
Hogy ahol két világ találkozik
Csak ott látunk árnyékokat ?
Némelyik rémisztő
De csak mert hozzánk tartozik
És el is tűnik nyomban
Nem vitatkozik
Ha éppen felettem a tudatosság fénye
Önmagam napfogyatkozása- tündöklésem
És az ő vége.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zenialis.blog.hu/api/trackback/id/tr718004712
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
